Tioueiîn ⵜⵓⵉⵏ ⁂ fp. φ ; daṛ Toueiîn ‖ monts ‖ entre Ăh. et Ăd.
ⵓⵉⴾⵔ Ăouîker ⵓⵉⴾⵔ ⁂ ms. ‖ mont ; vallée ‖ Oua-h.
ⵓⵉⵍⵍⵎ Ăoueilelâm ⵓⵉⵍⵍⵎ ⁂ ms. φ (mp. Ioueilelâmen), daṛ Oueilelâmen ‖ vallée ; point d’eau (ăb.) ‖ Ăd.
ⵓⴾ Ti-n-tăouik ⵜⵏ⵿ⵜⵓⴾ ⁂ (« une de la chouette ») fs. ‖ mont ‖ Ăd.
ⵓⴾⴷⵔ Ăoukider ⵓⴾⴷⵔ ⁂ ms. ‖ mont ‖ Ăt. ă-s.
ⵓⴾⵏ Ăouknet ⵓⴾⵏⵜ ⁂ ms. ‖ mont ‖ Ăt. ă-s.
Tăoukânetîn ⵜⵓⴾⵏⵜⵏ ⁂ fp. (fs. Tăoukânet) ‖ monts ; vallées ‖ Ăfed.
Tăoukânetîn ⵜⵓⴾⵏⵜⵏ ⁂ fp. (fs. Tăoukânet) ‖ vallées ‖ Ăd.
Tăoukenîn ⵜⵓⴾⵏⵏ ⁂ fp. ‖ vallées ‖ Ăd.
ⵓⴾⵏⴾ Ăoukenek ⵓⴾⵏⴾ ⁂ ms. ‖ vallée ; point d’eau (ân. 🚱 ∞ γ) ‖ Ăd.
ⵓⴾⵔ Ăouker-en-Ti-n-ĕlkem ⵓⴾⵔⵏ⵿ⵜⵏⵍⴾⵎ ⁂ ms. ‖ plaine ‖ Ăj.
Tăoukert ⵜⵓⴾⵔ⵿ⵜ ⁂ fs. ‖ vallée ‖ Ăt.
Ăoukâri ⵓⴾⵔⵉ ⁂ ms. ‖ vallée ‖ Ăir.
Ăoukâri ⵓⴾⵔⵉ ⁂ ms. ‖ vallée ‖ entre Ăh. et Ăir.
ⵓⴾⵙ Ăoukâsit ‖ v. ⴾⵙ.
ⵓⵍ éouélé ⵓⵍⵉ nc. sm. φ (pl. iouélêten), daṛ ăouélé (ĕouélé), daṛ ouélêten ‖ rocher formant toit naturel.
éseouel ⵙⵓⵍ nc. sm. φ (pl. isoûlân), daṛ ăseouel (ĕseouel), daṛ soûlân ‖ terrain dur, plat et surélevé (lieu à sol dur, uni, sans végétation, plat ou en pente douce, un peu élevé au-dessus des lits voisins de vallées ou de ravines).
téseouelt ⵜⵙⵓⵍ⵿ⵜ nc. sf. φ (pl. tisoûlîn), daṛ tăseouelt (tĕseouelt), daṛ tsoûlîn ‖ dim. du pr.
éteouêl ⵜⵓⵍ nc. sm. φ (pl. itoûlân), daṛ ăteouêl (ĕteouêl),